Karácsony előtt, így az év vége felé az ember számba veszi, mire is jutott, mit ért el az Ó-esztendőben. A magánügyek mellett elgondolkodtam azon, hogyan is áll a felvidéki magyar szőlő- és borkultúra. Léptünk-e előre valamiben a korábbiakhoz képest.

Borfesztiváljaink számát tekintve akár derűlátók is lehetnénk. Kürt, Bátorkeszi, Komáromi Borkorzó, Dunamocsi Burcsákfesztivál, Garamkövesdi Borfesztivál, Párkányi Borutca a Simon-Júdán, Gútai Borutca, Madari Borfesztivál, Ipolynyéki Pincefesztivál, és a sor még folytatható lenne. Emberek százai-ezrei korzóznak ezeken az eseményeken. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbb ilyen rendezvény nem a borkultúráról szól, a lényegük inkább az, hogy szervezzünk koncerteket, a színpad köré építsünk pár faházat, amit majd kiadunk borászoknak, esetleg nevezzük át a falunapot borfesztiválnak, mert az mostanában annyira divatos szó... A borászok kezdenek is kiábrándulni ebből, hiszen egyre magasabbak a helydíjak, amit nehéz az eladásokból behozni, a marketing érték pedig csekély, mert a koncertek közönsége nem a borok miatt érkezik, azt csak amolyan „partidrogként” kezeli. Idővel valószínűleg ki fognak hullani az életképtelenebb fesztiválok, de ez egy hosszú folyamat, a borászoknak nem érdemes kivárni, inkább új utakat, megjelenési lehetőségeket kell keresni. A legkönnyebb helyzetben azok a közösségek vannak, ahol a környezet alkalmas „nyitott pincék” megszervezésére, azaz ki lehet vinni a közönséget a pincesorra vagy a szőlőhegyre, és közvetlen élményt adni az érdeklődőknek. A faházas rendezvények közül pedig ki kell választani azokat, amelyek a forgalom vagy marketing érték miatt kifizetődőek.

De ne álljunk meg a fesztiváloknál, hiszen ez csak egy kis – bár manapság a leglátványosabb – szelete a borkultúrának. Haladtunk-e vajon előre abban a kérdésben, hogy megfogalmazzuk, milyen is a felvidéki borászat? Nem sokat. Nincsenek megnevezhető borvidékeink, csak egy-egy települést – Kürt, Muzsla, Ipolynyék – tudunk kiemelni. Nem fogalmaztuk meg, milyen is a felvidéki (magyar) bor, milyen a karaktere, mely szőlőfajtákat tekintjük a legfontosabbaknak, vannak-e egyedi borászati módszereink. Szét vagyunk aprózódva, provinciális individualizmussal, bezárkózott hírnévféltéssel, konszenzus nélküli elképzelésekkel, vagy még rosszabb esetben: elképzelések nélkül. A technológia-hívők kinevetik az autentistákat, akik ősellenségnek kiáltják ki a ként és a fajélesztőt, kisebb klikkek alakulnak, ezernyi borverseny szerveződik céltalanul, sokszor tapasztalat és szaktudás nélküli bírálókkal. Mondhatjuk erre, hogy nincs mit tenni, egy újrainduló borkultúra minden gyermekbetegsége fellelhető nálunk, az idő majd kiforralja a megoldást. Aki viszont így vélekedik, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a szlovákiai magyar bortermő helyeknek nincs adminisztratív vezetésük, nem létezik a magyarországihoz hasonló hegyközségi rendszer, a különböző nyilvántartásokat országos szinten vezetik. Eleve, a borvidékek határai sem a hagyományokat, talajtani-éghajlati adottságokat tükrözik. Gondoljunk csak a Somorjától Párkányig húzódó Dél-Szlovákiai Borvidékre, amelyet ahhoz hasonlíthatnám, mintha a mosógépbe a vérvörös színű csipkés bugyitól a fehér ingen át a fekete zokniig mindent bepakolnánk. Egy klasszikus borvidéknél elvárás, hogy az éghajlat, termőföld, termelési kultúra, szőlőfajták minél egységesebbek legyenek. Ezért ideje volna félretenni a vélt vagy valós egyéni érdekeket, és a számos polgári társulásnak, a pár fős termelői összefogásoknak, karöltve a tudással, befolyással rendelkező szakemberekkel érdemes lenne közös platformot kialakítaniuk. Először legalább a tárgyalás, eszmecsere szintjén. Vitassuk meg közös dolgainkat, hogy megtaláljuk a legkisebb közös többszöröst, a közös érdekeket, és ezek alapján húzzuk meg a termőhelyek határait, tegyünk legalább ajánlásokat a szőlő- és bortermelők felé szőlőfajtákra, technológiákra, borturizmusra, marketingre vonatkozóan.

Többek között a fenti gondolatmenet ösztönözte a Felvidéki Borhíradó létrehozását, mellyel szeretnék hozzájárulni a felvidéki borász-társadalom fejlődéséhez, a felvidéki szőlő- és borkultúra ismertebbé tételéhez.